Rotavírus
Az öt év alatti gyermekek körében a súlyos gastroenteritis legfőbb oka a rotavírus fertőzés. Mielőtt 2006-ban a rotavírus elleni védőoltások Európában megjelentek, becslések szerint a 23,6 millió öt évnél fiatalabb kisgyermekből évente 3,6 millió kapott rotavírus okozta hasmenést, illetve hányást. A fertőzés Európában évente átlagosan 231 esetben vezetett a beteg halálához, 87 000 esetben a beteg kórházi kezelésre, míg 700 000 esetben járóbeteg-ellátásra szorult. 2006-ban két rotavírus elleni vakcina került forgalomba Európában, a Rotarix (GlaxoSmithKline) és a RotaTeq (Sanofi Pasteur/MSD). Mindkét vakcina gyengített, élő rotavírust tartalmaz, és szájon át alkalmazandó. A Rotarix (RV1) a humán G1P8 törzs eredetű és két dózisban adandó, míg a RotaTeq (RV5) háromdózisú és öt humán-szarvasmarha reasszortáns törzset (G1, G2, G3, G4 és P1A8) tartalmaz. Jóllehet az Egyesült Államokban az RV1-et 2 és 4 hónapos korban, az RV5-öt 2, 4 és 6 hónapos korban adják, Európában az egyéb oltások beadásának javasolt időrendjét figyelembe véve a rotavírus oltásokat a gyermekek a fentiektől valamelyest eltérő időpontokban kapják meg. Az Egyesült Királyságban és Belgiumban az RV1 például 2 és 3 hónapos korban, Finnországban az RV5 2, 3 és 5 hónapos korban adandó.
Az WHO Védőoltási Szakértőinek Tanácsadó Testülete (SAGE) 2009 áprilisában javaslatot tett, hogy a kisgyermekek számára a rotavírus elleni védőoltást minden ország építse be a nemzeti védőoltási programjába. Ezt az ajánlást már a világ számos országában megvalósították, Európában azonban a 2014. év elején mindössze Ausztria, Belgium, Luxemburg, Finnország, Görögország, Norvégia és az Egyesült Királyság építette be programjába a rotavírus elleni oltást. Ezek közül az első négy országban az átoltottság több, mint 90%-os, Görögországban 23,4%, míg Norvégiában és az Egyesült Királyságban kevesebb, mint 10%.
Jelen tanulmányban a szerzők a rotavírus elleni két oltóanyag hatásosságát és azok jelentőségét három fő szempont szerint elemzik. Ehhez az elmúlt nyolc évben a WHO Európai Régiójára vonatkozó, bármely európai nyelven közölt, az interneten elérhető tudományos közlemények közül válogattak. A megfelelő keresőszók és további szűrések alkalmazásával végül 31 közleményt választottak ki, melyből 24 került részletes elemzésre.
Az első szempont az volt, hogy a vakcináció milyen hatásossággal előzi meg a beteg rotavírus okozta gastroenteritis miatt kórházi kezelését. Mint kiderült, a vakcináció hatásossága legalább egy dózis beadása esetén 89,4% és 95,6% között, míg a teljes oltási sor beadása esetén 80% és 98,3% között mozog. Egy spanyol tanulmány a forgalomban lévő két oltóanyagot ebben a vonatkozásban külön-külön is megvizsgálta, de lényegi különbséget nem talált. Egy belga tanulmány szerint, amely a hatékonyságot a kisgyermekek életkorának függvényében vizsgálta, legalább egy dózis védőoltás a 3-11 hónapos csecsemőknél 93%-ban, míg az egy évnél idősebb kisdedeknél 89%-ban volt hatásos. Egy német tanulmány az összes szükséges dózis beadása után értékelt eredményei szerint a hatásosság a 18-29 hónapos korosztályban 85%, míg 6-17 hónapos kor között 80%, tehát hasonló volt. Hat európai ország adatait összegezve azt tapasztalták, hogy a rotavírus-vakcináltság egyre növekvő mértékével (22-97%) arányban a csecsemőkorú, illetve két évnél fiatalabb kisdedek rotavírus okozta gastroenteritis miatt történő kórházi kezelésének száma egyre nagyobb mértékben csökkent (25-84%). Ez a csökkenés kisebb mértékben ugyan, de tapasztalható volt az idősebb koruk miatt oltásra már nem jogosult kisgyermekek esetében is, feltételezhetően az indirekt védettség következtében.
A második szempontot vizsgálva, azaz hogy a járóbeteg-ellátás igénybevételét a vakcináció milyen hatásossággal előzi meg, a következő eredményeket kapták. Legalább egy dózis vakcina beadása esetén 50% és 83% közötti hatásosságot, míg az összes szükséges dózis beadása 68% és 75% közötti hatásosságot mutatott. Megállapítható tehát, hogy a kórházi ellátás szükségességét a vakcináció nagyobb mértékben előzi meg, mint a járóbeteg-ellátás szükségességét. Továbbá, a járóbeteg-ellátás szükségessége szempontjából a vakcináció hatásossága egy német tanulmány szerint a fiatalabb, 6-17 hónapos gyermekekben még kifejezettebb (74%), mint az idősebb, 18-29 hónapos gyermekekben (57%). Bár a közleményből nem derül ki pontosan a különbség mennyire volt szignifikáns, de egy izraeli tanulmány szerint a gyermekek magasabb társadalmi-gazdasági státusza a vakcináció ilyen irányú hatásosságát szintén növeli. Egy finn felmérésből kiderül továbbá, hogy a célpopuláció 95-97%-os vakcináltsága mellett a járóbeteg-ellátásra szoruló rotavírusfertőzöttek száma a csecsemőkorú kisgyermekekre vonatkozóan 79%-ban csökkent, de az idősebb koruknál fogva oltásra nem jogosult kisgyermekekben is 30-79%-os csökkenést mutatott.
A hatásosságott egy harmadik szempont szerint mérlegelve, azaz hogy az oltás a labotóriumilag igazolt rotavírus okozta eseteket milyen hatásossággal képes megelőzni, kiderült, hogy legalább egy dózis beadása 88%-91%-os, illetve az összes dózis beadása 78%-92,8%-os, tehát nagyon hasonló hatásosságú. Egy spanyol közleményből továbbá megtudhatjuk, hogy a két oltóanyag a rotavírus laboratóriumi kimutathatóságának szempontjából hasonlóan teljesít: legalább egy dózis beadása után az RV1 76%-os, az RV5 80%-os, míg teljes vakcináció esetén az előbbi 75%-os, utóbbi 81%-os hatásossággal bír. A szóban forgó hatásosság mértéke a 24 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében jelentősen magasabb (80%), mint az annál idősebb gyermekek esetében, ahol csupán 61%-os. Egy belga felmérés a vakcináció bevezetésével a teljes népességre vonatkozóan 50-61%-kal kevesebb laboratóriumban igazolt rotavírus esetet állapít meg, mely csökkenés a csecsemőkorúakra vonatkozóan a legmagasabb: 80%.
A nozokomiális rotavírus fertőzések vonatkozásában szintén pozitív tendenciákat látunk. Az oltás bevezetését követően az ilyen, az egészségügyi ellátás következtében kialakuló fertőzések száma Ausztriában a 0-18 éves populációban 93%-kal, csecsemőkorban 97%-kal csökkent. Belgiumban ez a szám az öt évnél fiatalabb kisgyermekekben 76%. Még Németországban is, ahol a 16 tartományból csak ötben oltanak rutinszerűen rotavírus ellen, a 6-11 hónapos gyermekek körében 36-38%-os csökkenés volt tapasztalható.
Nyolc évvel európai megjelenésük után tehát megállapítható, hogy a rotavírus vakcinák minden vizsgált tekintetben, az ausztrál vagy az egyesült államokbeli eredményekhez hasonlóan nagy hatásossággal előzik meg a rotavírus fertőzéseket. Összességében elmondható, hogy a vakcina hatásossági eredmények összhangban állnak a klinikai vizsgálatok eredményeivel.
A RV1 és RV5 vakcinák jelentősége nemcsak a rotavírus epidemiológiájának megváltoztatásában, hanem az egyészségügyi szolgáltatások hasmenéses betegségek miatti csökkenő használatában is érezhető. Azokban az országokban, ahol a nemzeti immunizációs program része a rotavírus elleni vakcináció, jelen cikkben összegzett publikációk alapján 65-84%- kal csökkent az oltásra alkalmas korú gyermekek esetében a rotavírus miatti hospitalizáció. Mindamellett, hogy a legkifejezettebb hatás a csecsemők esetében látható, szignifikáns csökkenés észlelhető az idősebb gyermekek, felnőttek vonatkozásában is, melynek feltehetően a nyájimmunitás áll a hátterében.
A rotavírus elleni oltási programmal rendelkező európai országokban következesen észlelhetőek a fent részletezett jótékony hatások. A cikkben további bizonyítékokat adtunk a rotavírus elleni vakcináció nemzeti immunizációs programokban való bevezetéséhez.